A matek-töris, aki maratont futott avagy Zolee_bá felszólal
A múlt héten Balla Tomi beszámolóját tettük közzé az október 11-i maraton lefutása után. Sokat gondolkodtam a beszámolót olvasva… jól esett, hogy Tomi megemlítette a nevemet a motiválók között. Mindig nagy öröm, amikor látom ezeknek a fiuknak a sikereit. Tomi nem keveset tett le az asztalra az elmúlt évben: triatlon váltók, futó versenyek, Balaton biciklivel körbe. Le a kalapokkal!
Tomi mellett az egyesületünk másik tagja is első maratoniját teljesítette. Az áprilisi ajkai verseny egyik „hangja” Szivós „Vörös5ös” Alex. A vékony magas matek-töriszakos egyetemista, aki két differenciál-geometria feladat, vagy a Római Birodalom bukását elősegítő tényezőket bemutató tudományos esszé olvasása után futott laza 17-21 km-et Ajkán. Naná, hiszen készült a maratonra. Ha valamelyik nyári este egy vörös baseball sapis elsuhant a városban, hát akkor az jó eséllyel Alex volt.
Mindenki, aki lefut 42,2 km-t fantasztikus teljesítményt nyújt: a holtpontokkal, fájó tagokkal és persze a célba érkezés önfeledt örömével. De számomra a legkedvesebbek azok a maratonisták, akik az első alkalommal érnek sikeresen célba. Alex különösen ebbe a csoportba tartozott. Amikor én beértem, nem bírtam elmozdulni a befutóból addig, amíg ő nem tűnt fel. Megcsinálta. Nagyon megszenvedett, de nem adta fel az izomgörcsök ellenére sem. Elöntöttek az emlékek: az első alkalom, amikor kijött velem futni, az első versenyek, majd az első félmaraton. Fantasztikus látni, ahogy feljött a laza két kilométertől a maratonig. Meglepett, hogy az angol humor mintaképe, mennyire elérzékenyült a célvonal átlépése után. Talán először nem is tudta felfogni, mi is történt pontosan. Zárójelben megjegyzem, hogy a meghatottságot hamar felváltotta az Alextől megszokott fahumor, az autónál, átöltözés közben már újra dőlt a gyerekből a hülyeség.
Balla Tomi megemlíti a beszámolójában, hogy Alexszel együtt hallgatták 2012-ben az én előadásomat a hosszútávfutásról. Nos e helyről üzenem, hogy ez az amiért megérte. Meghülyítettem a két gyereket, akik nagyon sok melóval eljutottak oda, amit az ominózus osztályfőnöki órán vágyakozva és nagyon távolról néztek. Hajrá srácok!