Elérhetőségek:

  Dr. Péntek Zoltán versenyigazgató

Az ajkai Bánki Szakképző Iskola szakmai tanára vagyok, amatőr hosszútávfutó (legjobb maratoni eredményem 4:33, legjobb félmaratonom 2:06). 2011 októbere óta számos futórendezvényen vettem részt. Az első távom egy hét kilométeres minimaraton volt. Ha visszagondolok a napra, máig beleborzongok: egészen megindító volt végignézni a maratonisták startját. Ha akkor valaki azt mondja, hogy egy év múlva én is ott fogok állni a startban, tutira nem hiszek neki. Pedig megtörtént. Persze rengeteg edzéssel és rengeteg versennyel. Ma már szinte meg sem tudom számolni, hány rajtszámom van félretéve: indultam félmaratonon, maratonon, váltóban körbefutottam

 a Balatont (Berzi Zoli kollégával). Az idei nyáron kipróbáltuk a triatlon élményét is barátommal, Grőber Andrissal: váltóban teljesítettünk egy féliron távot. A futás mellett gyakran úszom is, viszont biciklizni még meg kellene tanulnom.

Az egyéni teljesítéseknél van azonban jobb érzés: ha valakit el tudsz indítani a „futópályán”. Több olyan srác van, akik az én  hatásomra kezdtek el (vagy kezdtek újra) futni. Fantasztikus azt látni, amikor a srácaid lehagynak a csudába, és előtted érnek célba.

A félmaraton legyőzhető távolság: aki rendszeresen fut, bátran nekivághat. A hosszútávfutás fantasztikus gyógyszer: oldja a stresszt, kisimítja a ráncokat és a bélflórákra is jó hatással van. Ez persze orvosilag még nem bizonyított. Az viszont bizonyított, hogy közösségformáló erő: rengetegen vagyunk, akik futunk a városban. Összetartozunk, vigyorgunk egymásra edzés közben, versenyen. Nem akarjuk a másikat legyőzni. Magunkat akarjuk!

Dr. Péntek Zoltán blogja: FutóBolond